Az elejtett vadat mielőbb zsigerelni kell. Hím állat esetén a zsigerelés a külső ivarszervek levágásával kezdődik. Ezt követően a szeméremcsontnál a hasfalon néhány centis bevágást teszünk, majd a résbe mutató- és középső ujjunkat betoljuk, és a késhegyét ujjunk között végigvezetjük a szegycsontig. A nagyobb testű, idősebb vad szegycsontját késsel nem tudjuk elvágni, ezért használjunk csontfűrészt, vagy baltát. Ezt követően késünkkel végigvágjuk a nyakat az állcsontig, kiszabadítva a lég- és nyelőcsövet. Lefejtjük a mell- és hasüreget elválasztó rekeszizmot, csontfűrésszel (vagy baltával) átvágjuk a szeméremcsontot. A végbelet körbevágjuk. Az állcsont két oldalát végigmetszve kiszabadítjuk a nyelvet, majd ezt megfogva, késünkkel időnként segítve kihúzzuk a zsigereket. A testüregben maradt vért a vad elejének megemelésével kicsurgatjuk. Amit kiönteni nem tudunk, azt száraz ruhával kitöröljük. A vadat soha nem szabad vízzel kimosni, mert ettől gyorsabban romolhat a hús. Trófeás vad esetén a fejet késünkkel eltávolítjuk a nyakról. Nagy testű vaddisznó esetén mindig, kisebb vad esetén meleg időben a mellső lábak alatt a lapockánál be kell vágni, hogy jobban hűljön. Amennyiben egyedül nem tudjuk a területről elszállítani a vadat, akkor fektessük a hátára és a lábakat húzzuk el a testtől. Peckeljük ki a mellüreget fadarabbal, hogy a vad jobban szellőzzön, ne fülledjen be. A lőtt vadat célszerű gallyakkal letakarni, hogy a hollók ne kezdjék ki. A róka távolságtartására hagyjuk a vad mellett a kilőtt töltény hüvelyét és egy zsebkendőt. Ne feledjük el, hogy a vad veszélyes kórokozókkal lehet fertőzve. A húst csak akkor lehet értékesíteni vagy elajándékozni, ha ehhez a hatósági állatorvos engedélyt adott. Az állatorvos meghatározott minta alapján végzi el a vizsgálatot. Bár saját felhasználáshoz ilyen engedély nem szükséges, a vizsgálatot egészségünk érdekében saját felhasználás esetén is tanácsos elvégeztetni.

A nyúzás:
Az elejtett állatot, különösen melegben, mielőbb nyúzzuk meg. A nyúzást nem szükséges az elejtés helyén végezni, mert több időt igényel. A kizsigerelt állatot azonban ne hagyjuk a földön feküdni, hanem a szállításig akasszuk fel vagy fektessük száraz gallyakra. A nem zsigerelendő vad nyúzásával különösen siessünk. Az ilyen vadnak – ha nem zsigerelünk – ajánlatos melegben „levegőt adni” (a hasfalat néhány cm-re felvágni). Az emlősállatok nyúzása különféleképpen történik. Szükséges azonban néhány általános alapelv ismerete:

• már zsigerelés előtt el kell dönteni, hogy az elejtet vadnak csak a bőrét akarjuk-e kikészíteni, vagy fejjel együtt preparálni, mert később ebből sok bosszúság keletkezhet
• melegen könnyebb a bőr lefejtése
• kést csupán a főbb vágásokhoz (hasítás, átvágás) használjunk, de mindig úgy, hogy ne a bőr, hanem a hús felé vágjunk. Ellenkező esetben a bőr kikészítés után tele lesz ún. „vakvágással”
• kisebb állatok bőrét „tömlőre” fejtsük, tehát ne vágjuk fel a hasán, kivéve, ha az egész állatot ki akarjuk preparálni
• a lábakat mindig a belső oldalon hasítsuk fel
• a preparálásra szánt vad koponyáját hagyjuk a bőrben és a nyúzást bízzuk szakemberre
• mérgezett vadat csak hideg állapotban nyúzzunk, és mindig használjunk gumikesztyűt
• veszettség gyanúja esetén sohase nyúljunk az állathoz!