A vadász számára egyik legszebb pillanat, amikor kalapját emelve néma csendben birtokba veheti az általa elejtett vadat, és leróhatja kegyeletét, tiszteletét a természet csodája felett. Ilyenkor szokás a különböző töretek alkalmazása. A letört gally ugyanakkor útbaigazító, üzenet közvetítő is lehet. Ahogy a neve is mondja, mindig törni kell sohasem vágni.
A töretként leginkább alkalmazott fafajok: Fenyő, Tölgy, Éger, Bükk. Ha a helyszínen nincs kéznél, vagy
fellelhető a felsorolt fafajokból, akkor az elejtés helyén, vagy a vad megtalálásának közvetlen közelében megtalálható bármely leveles fa ága is megfelel, kényszerhelyzetben akár kultúr- vagy gyomnövény is.

Terítéktöretek: az elejtéssel kapcsolatos töretek, az elejtett vad meglelésének közvetlen közelében kerülnek törésre.

• Zsákmánytöret: A birtokbavételt és a jogszerű elejtést jelző, alkarnyi töret. A jobb oldalára fektetett vad  bal lapockáján kell elhelyezni. Hímivarú vad esetén a törés felőli rész mutat a trófea felé, nőivarú vad esetében a hajtás/ágcsúcs mutat a fő irányába.
• Utolsó falat: Kézfejnyi töret a vad szájába helyezve. Az utolsó falat a természettel szembeni alázatot, az élőlény felé mutatott tiszteletet, köszönetet és az elejtés utáni kiengesztelést, megbocsátást hivatott érzékeltetni, a vadat elkíséri utolsó útjára az örök vadászmezőkre. Klasszikus értelemben csak hímnemű trófeás vad esetén alkalmazták, napjainkban bármely nagyvad kap utolsó falatot. Az elejtő helyezi el a vad szájába, esetleg a vadásztató.
• Vadásztöret: Arasznyi töret, mely az elejtőnek kerül átnyújtásra miután az elejtett vad sebén azt vérrel benedvesítettük. Az átnyújtás vadászkalapon történik bal kézzel, majd a töretet az elejtő átveszi egy kézfogással a vad felett, „Üdv a

A vadászat méltó befejezése a teríték elkészítése. A teríték nem más, mint az elejtett vad a szabályos alakzatban való, rendszerezett elhelyezése, mely egyrészt a zsákmány számbavételét, másrészt az ünnepélyes hangulat megteremtését és ezzel együtt a tiszteletadás méltó körülményeinek a kialakítását szolgálja. A teríték többnyire téglalap alakú, fenyőgallyak vagy más lombos faágak övezik. Ha mód van rá, máglyát is illik gyújtani. Társas vadászat végeztével, miután elkészült a teríték, következik a jelentés. A vadászat vezetője a terítékkel szemben áll, a vadászokat a teríték jobb oldalára, a hajtókat bal oldalra kell állítani. A Vadászkürtösök helye a  terítékkel szemben a hajtók oldalán a vadászat vezetője mellett/mögött. A jelentést fogadó vadásznak a teríték előtt a vadászok oldalán előrelépve kell állnia.

A vadászatvezető jelentése általában így hangzik:

Tisztelt XY, Kedves Vadásztársak!
A mai vadászaton terítékre került …db vad.
Ebből …db kan, koca, stb…
A vadászok felé fordulva:
Köszönöm az eredményes, fegyelmezett és balesetmentes vadászatot!
A hajtók felé fordulva:
Köszönöm a hajtók, kutyások és a segítők fáradhatatlan munkáját.
Közösen adjuk meg a végtisztességet a vadnak!

A vadászat résztvevői levett kalappal állnak a teríték előtt.
Egyperces néma vigyázállással, kalapemelve!  A kürtösök ilyenkor fújják el valamennyi terítéken lévő vad halálát jelző szignált. Végül a Hallalit! Régi regula: az elejtett vadat átlépni, a terítéket önhatalmúlag megbontani nem szabad.
A nagyvadteríték elrendezése szigorú szabályok szerint történik. Szarvasok esetében a bikák fekszenek az első sorban, majd a tehenek és a borjak következnek. A vaddisznók elhelyezési „rangsora” is hasonló. A szarvasokat (dámokat, muflonokat, őzeket) az jobb oldalukra fektetjük, a vaddisznókat hasra, vagy szintén jobb oldalukra. A nagyvadnak kijár az „utolsó falat”. A sebet törettel takarjuk el.

Vadásznak!”„Vadászüdvözlettel gratulálok az elejtőnek!” gratuláció kíséretében. Ezt követően az elejtő a jobb kalapfelére tűzi a töretet, megköszöni: „Köszönöm a Vadászatot!”. Sikeres vérebes utánkeresés esetén az elejtő a kapott töret egy kis ágát átnyújtja a  vérebvezetőnek, aki a töretet a vérebvezetékre/nyakörvre tűzi. Az elejtés napján illik csak viselni, több vad azonos napon történő elejtése esetén is csak egy töretet tűzünk a kalapunk mellé.

Gyásztöret: A gyásztöret arasznyi ág a kalap bal oldalára tűzve úgy, hogy az ág leveles része a kalap felé befordítva álljon, vagyis a levél fonákja néz kifelé. Vadásztárs-barát temetésénél kerül alkalmazásra úgy, hogy a töretet beledobjuk a sírba és elküldjük barátunkat az örök vadászmezőkre, utolsó útjára.